Július volt, meleg, tikkasztó.

Úton voltam a Gerecse felé, hisz a légkondicionált irodában töltött hetek után semmire nem vágytam jobban, mint, hogy elhagyjam a civilizációt, a betont, az aszfaltot. Egy dolog lebegett a szemem előtt, hogy minél hamarabb a lesdeszkán ülhessek.

Az erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris) a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó angyalgyökér (Angelica) növénynemzetség egyik faja, korábban gyógy- és zöldségnövényként is használták. Európában a Brit-szigeteket is beleértve, Nyugat Ázsiában és Szibériában honos.

A fekete bodza, vagy festőbodza (Sambucus nigra) a bodza (Sambucus) nemzetség egyik, a Kárpát-medencében is elterjedt faja. Terebélyes, évelő növény, mely 4-5 m magas cserje, vagy fa, mely akár a 6 m magasságot is elérheti. A „bocfa” akár 10 méter magasra nyúló, egyenes törzsű fácskává is növekedhet. Persze az ilyen példányok - legalábbis nálunk ritkák: csak a számára legkedvezőbb termőhelyeken (pl. hegylábi, patakok mentén, mérsékelt klímájú, üde, tápanyagban és napfényben gazdag helyen) fejlődhet ekkorára. A több méteres bodzafák már nagyon idősek, némelyik példány kora a 100 évet is meghaladhatja.

A tyúkhúr (stellaria media) egy bosszantó gyom vagy a kert soha ki nem fogyó ajándéka? A kérdés nem túlzás, akárhonnan nézzük. Csak egy kis eső és ellepi a kertet a tyúkhúr.

Erdőkben, veteményeskertekben vagy beépítetlen telken, árokparton általánosan elterjedt, a nitrogénben gazdag talajokat kedvelő,  áprilistól (kora tavasztól) a fagyokig (még gyakran a téli hónapokban is) virágzó, szinte kiirthatatlan gyomnövényfaj. Egynyári, hideg évszaki növény; ősszel vagy télen csírázik, majd áttelel.

Népi megnevezései: árnyékszeretőfű, libafű, lúdfű, lúdhúr, madáreleség, madárhúr, pipehúr, tikhúr, tyúkbegy.

Mint ahogyan az ünnepi étkezőasztalon is mindennek meg van a maga hagyományos helye, úgy a vadászat végén készítendő terítéknek is kőbe vésett, és meghatározott formája, etikettje van. Most el kellene merengenem azon, hogy vajon egyes helyeken miért nem készítenek terítéket, miért nem adják meg a végtisztességet (és nem a tisztességet!) a vadnak, miért nem ilyen módon fejezik be a vadászatot, de nem teszem.

Inkább nézzük a jó oldalát és merüljünk el a gyakorlatban.

Két változata: a kerti vagy termesztett turbolya - var. cerefolium és a serteszőrös termésű vadon élő egynyári turbolya - var. trichosperma, ennek magyar neve útszéli turbolya.

Népies neve: illatos turbolya, olasz saláta, zamatos turbolya, édespetrezselyem.

A salátagalambbegy vagy egyszerűen galambbegy a macskagyökérformák (Valerianoideae) alcsaládjába sorolt galambbegy (Valerianella) növénynemzetség egy faja, egynyári növény.

Őshazája a Mediterráneum és Közép-Európa, ma már azonban Európa nagyobb részén elterjedt. Az amerikai kontinensen is meghonosodott, miután az ember behurcolta.

Egynyári növénynek vagy egyéves növénynek a botanikában az olyan lágy szárú növényeket nevezzük, melyek csíráznak, virágot hoznak és a termésérés után elpusztulnak, egy év időtartama alatt. Röviden: egész életciklusukat maximum egy év alatt befejezik.

A mezei sóska  (Rumex acetosa) a keserűfűfélék (Polygonacege) családjába tartozó évelő, lágyszárú levélzöldség. Egész Európában őshonos, de megtalálható Észak-Amerikában, Ázsiában és Chilében is.

Népies neve: réti sóska, kerti sóska vagy egyszerűen sóska

A martilapu (Tussilago farfara) az őszirózsafélék családjába tartozó, kora tavasszal, még levéltelen állapotban sárgán virító, nagy levelű gyógynövény. A tavasz egyik első virága.

Népies neve: partilapu, kereklapu, szattyú, lóköröműfű, körömlapu, mostohalapu, farkastalpfű