Az erdei angyalgyökér (Angelica sylvestris) a zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó angyalgyökér (Angelica) növénynemzetség egyik faja, korábban gyógy- és zöldségnövényként is használták. Európában a Brit-szigeteket is beleértve, Nyugat Ázsiában és Szibériában honos.

Magaskórós társulásokban társulásalkotó, de üde réteken, ligetekben, mocsarakban, lápokban egyaránt előfordul. Erdőségekben, tarkán napfényfoltos, félárnyékos erdőszéleken és ritkán még teljesen árnyékos területeken is fellelhető. Laza (homokos), valamint kötött (agyagos) talajokon is megél, s éppúgy elterjedt savanyú, mint semleges vagy bázikus kémhatású talajokon. Megtelepedik a zárt lombkoronájú erdők árnyékos belsejében, a félárnyékos nyílt lombkoronájú erdőkben és napos helyeken is. Mind nedvesebb, mind szárazabb környezetben megél, de számára a nedves lejtő a legoptimálisabb élettér. Félkultúr (legelők) és kultúr életközösségek, valamint folyópartok egyik gyorsan terjedő növénye. Ugyanis ez a növény önbeporzó, és több ezer magot is képes egy megérlelni. Illóolajokat, keserű- és cserzőanyagokat, szerves savakat tartalmaz. Illóolajai fényelnyelő hatásúak, alkalmasak a fényérzékenység kezelésére.

Az erdei angyalgyökér: az ernyősök családjába tartozik. 20-180 cm magas, vastag karógyökerű kétnyári növény. Szára felálló, felső részében elágazó, hengeres, belül üres, az ernyő alatt 50-180 cm magas, vastag karógyökerű kétéves. Szára felálló, felső részében elágazó, hengeres, belül üreges, kívül lilás színű, kopasz, enyhén barázdált, csíkos.  Az ernyő alatt pelyhes. A levelek 2-3-szor szárnyasan osztottak, sötétzöldek, 40-60 cm hosszúak. A felső levelek kisebbek, kevésbé tagoltak, felfújt hüvelyesek. A levélkék tojásdad-lándzsásak, élükön és alul az ereken szőrösek, fűrészes szélűek, hegyes csúcsúak, ék vállúak, néha asszimetrikusak. Virágai aprók, fehér vagy piros színűek, összetett ernyővirágzatot alkotnak. A virágzat végálló, 20-30 sugarú félgömbös ernyő. A gallérlevél rendszerint hiányzik vagy lehullik, a gallérkalevelek szálasak, lehajlók. A szirmok 1-1.5 mm hosszúak, fehérek vagy piroslók. A termés 4.5-5 mm hosszú elölről összenyomott ikerkaszat.

Július-októberben virágzik A termések szárnyas ikerkaszatok, szárnyaik ugyanolyan szélesek, mint amilyen szélesek a kaszattermések szárny nélkül.

Érdekesség: A gyerekek sípot és fúvócsövet készítenek az üreges, megszárított szárból.

Fontos! Mivel rengeteg ernyősvirágú gyógynövény létezik, ezért még tapasztalt gyógynövénygyűjtőknél is problémát okozhat a beazonosításuk. Már előfordult, hogy az alkalmanként embermagasságúra nőtt angyalgyökeret összetévesztették a rendkívül mérgező hatású csomorikával (bürök- Conium maculatum). Ezért ne szedjék egyedük ezt a növényt, még akkor sem, ha ismerik azt! Az angyalgyökér nedve irritálhatja a bőrt, ugyanis fényérzékenységet idézhet elő (fototoxikus). Friss szára ehető, de könnyen összetéveszthető más, halálos mérget tartalmazó fajokkal (pl. sisakvirág hajtással), mely ugyanazokon a területeken nő.  A növényből előállított készítményeket kizárólag gyógynövényboltban vagy patikában szerezhetjük be, de ellenőrzött minőségű vetőmagból magunk is termeszthetjük.

Egyetlen angyalgyökér-fajta sem ajánlott terheseknek és cukorbetegeknek!

Felhasználása: Egészen a 20. századig zöldségként hasznosították. A könnyen eltartható növény magas C-vitaminban és karotinban gazdag, segít megelőzni a skorbutot. Szárát frissen fogyasztották, leveleit megpárolva tartósították, s később tejjel főzve ízletes ételt készítettek belőle. Ínséges időkben az erdei angyalgyökér fontos táplálékforrás volt. A növényt szövetfestésre is alkalmazták. Gyökerét a hagyományos osztrák gyógyászatban felhasználták belsőleg tea- vagy tinktúraként az emésztőrendszer, a légző-rendszer, valamint az idegrendszer egyes betegségeinek kezelésében, továbbá a láz csillapításában, valamint fertőzések és az influenzagyógyításában.

A gyökerek és a magok túlságosan erős ízűek ahhoz, hogy elfogyasszuk őket, de gazdagok esszenciális zsírsavakban.

A felaprított vagy porrá őrölt gyökerekből teát készíthetünk, mely az emésztést serkenti. Felfúvódás esetén a gyógyító hatást fokozhatjuk, ha az angyalgyökérhez azonos mennyiségű ánizst, édesköményt, fűszerköményt és koriandermagot keverünk.

Torokgyulladás esetén a szájüreget öblögessük naponta többször kihűtött angyalgyökér-főzettel vagy forrázattal.

A kiválasztó szervek működésének élénkítésére szolgál a növényből készült bor.

Reumatikus fájdalmakat olajának bedörzsölésével, idegfájdalmakat fürdő-adalék formájában enyhíthetünk.

A svédkeserű egyik legfontosabb összetevője az angyalgyökér. Az angelikagyökér — ez a növény másik elnevezése — az ún. Amara aromatia csoportba tartozik. A gyógyszerészek azokat a keserűdrogokat nevezik így, amelyek a keserű anyagok mellett illóolajokat is tartalmaznak. Ezek az anyagok, kiváltképp az angelikagyökér, serkentik a gyomor-, epe- és hasnyálmirigynedvek termelését és kiválasztását, s egyúttal étvágyjavító hatásuk van.

Szerző: SZTK

Forrás:
Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények – Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása
Terebess: Ehető vadnövényeink
Erdőkóstoló blog

Fotók: Internet