La Fontaine sajtkedvelő ravaszdija, a Kis herceg megszelídített barátja, de legfőképpen a fürge lábakkal surranó árnyú Vuk…  a vörös róka (Vulpes vulpes) az egyik legismertebb meseállat a kutyaféle ragadozók sorában.

Magyarországon mindig is itt élt, de egyébként is a legelterjedtebb szárazföldi ragadozó. Kiváló alkalmazkodóképességének köszönhetően az északi sarkkörtől kezdve a mediterrán vidékekig mindenütt megtalálható. De a kihagyott földrajzi területeken is találkozhatunk a róka nemzetség diplomáciai képviselőivel, például Észak-Amerikában a préri-, Észak-Afrika környékén a sivatagi-, az Északi sarkvidéken a sarki- vagy Mexikóban a kitrókával, míg keleten az indiai róka vagy a pusztai róka néven képviseltetik magukat. A vörös róka eljutott Ausztráliában is, ahova betelepítették őket, hogy a szintén betelepített üregi nyulak állományát szabályozzák velük (megj.: csak sajnos a rókák nem szelektálva táplálkoznak és a helyi honos fauna sínylette meg).

És, ha már ravaszdi – nem véletlenül ragadt rá ez a jelző, a ’róka’ szavunkat a ’ravasz’ szóból (is) eredeztetik: ravasz – ravaszka – ravka – rauka – róka.

Mindenevő ragadozóként a ’jolly joker étel’ azért számára is a különböző rágcsálók, mint a pocok vagy az egér, de örömmel fogyasztja az nyulat is – legyen az üregi, mezei vagy házi, madarakat – legyen az vadon élő vagy házi. Ha pedig a madár elmenekült előle, a tojást is örömmel kilefetyeli. De a dögbe is belekóstol, a földigilisztát sem veti meg, ősszel leeszi az érett szőlőt és feleszi a hullott szilvát. És, hogy ez ne legyen elég, elfogyasztja az ember által kidobott ehető háztartási hulladékot is a több napos kakaós csigától kezdve a hamburger maradékig. Ami jól jön neki, tekintve, hogy városiasodni, urbanizálódni is gyakran szokott, így fordulhat elő, hogy pl. 2016-ban Miskolc belvárosában, a budapesti 12. kerületben vagy akár a Péterfy Sándor utcai Kórház 3. emeleti kórtermében is találkoztak rókával.

Remek vadász, amiben segíti tökéletes a rejtő színe és superman-t idéző érzékszervei.

A vöröses-narancssárgás bunda kiváló a cserjéses, nádasos, bokros környezetben, ahol a legjobban szeret tartózkodni. A lábai és a fülei feketék, és egyes elméletek szerint télen e fekete szőr alatt hamarabb átmelegedő vér segíti a testhő tartásában. Szintén feltételezés, de van valóság alapja, hogy a szürkésfehér mellénye „pocok perspektívából” hasonlíthat az ég színéhez (meg ki tudja milyen színeket lát egy rágcsáló), így jobban be tudja cserkészni. A farkuk a kutyafélék között a leghosszabb és multifunkcionális: a vadászat közbeni ugrásoknál segíti, a fehér farokvéggel a fajtársakkal való kommunikációban játszik szerepet , alvás közben összegömbölyödve ezzel „takaróznak”.

Persze itt is előfordulnak renitensek, mint a feketés-szürkés színváltozatú szenes- vagy a vállán feketés-barnás mintát hordó keresztes rókák.

De a színük mellett további nagyszerű tulajdonságok segítik őkelmét: a hallása kiváló, a rágcsálók gyors surranását a fűben vagy akár a giliszta tekergőzését is meghallja. A pupillája a – kutyafélék között szintén egyedülálló módon – nem kerek, hanem függőleges „rés” alakú (mint a macskáké) és ez azért praktikus neki, mert sötétben kitágul és még jobban lát. Jó, nem lő lézert a szemével, mint az emlegetett szuperhős, de ha éjjel lámpafény éri, akkor a fény zölden csillan vissza a benne található fényvisszaverő rétegről (szép nevén tapetum lucidum). Tájékozódásában segíti az is, hogy ráadásul nemcsak a pofájukon van bajszuk, de a lábaikon is vannak hasonló „érzékelő” szőrök. Szaglása is csodálatos, ami mondjuk közel 200 millió szagló receptorral könnyű. És, hogy mindez ne legyen elég, átlag 50 km/órás sebességgel tud szaladni és akár 2 méteres kerítést is át tudja ugrani helyből. De ha kell, a fára is fel tud mászni. A kommunikációban is jeleskednek, 28 féle hangot figyeltek meg náluk. De a szagmintával való jelzés is jól megy nekik, főként január-február tájékán, mikor a párosodási, azaz a koslatási idejük van: ilyenkor a faruk alatt található az ún. ibolya(mirigy) által termelt „illattal” jelzik reprodukciós hajlamukat.

A vaksi kisrókák szürkés-feketés színnel, de már fehér farokvéggel születnek április-május környékén, általában ötödmagukkal, de 13-as alomra is volt már példa. Gyorsan fejlődnek, két hetesen már kinyílik a szemük, és egy hónapos koruk környékén kezdenek a világgal ismerkedni. Addig a rókavárban élnek, ami igazából az anyjuk vagy egy másik róka vagy akár egy borz által ásott kotorék. Aztán 10 hónapos korára már ivaréretten kóborolnak egyedül, mert ők már csak ilyen maguknak valók a párosodáson és kölyöknevelésen kívül.

A természetben átlagosan 3 évig élnek, de állatkertben feljegyeztek 13 évig élő ravaszdit is.

Vadászat idényük: egész évben

Szerző: Jóba Kati - vadgazdamérnök, állatgondozó

Fotók: Internet