A martilapu (Tussilago farfara) az őszirózsafélék családjába tartozó, kora tavasszal, még levéltelen állapotban sárgán virító, nagy levelű gyógynövény. A tavasz egyik első virága.
Népies neve: partilapu, kereklapu, szattyú, lóköröműfű, körömlapu, mostohalapu, farkastalpfű
Aromás gyökerű növény. Levelei csak a virágzás után jelennek meg. Élőhelyei a vízpartokon, nedves réteken, árokpartokon található. A hegyekben az agyagos, meszes, laza,kavicsos, törmelékes nedves talajt kedveli. Évelő, minden száron vöröses pikkelyek, és egyetlen virág található, mely kinyílás előtt a föld felé hajlik. Fészek virágai kétfélék: a középsők rövidek, csőszerűek, a külsők keskenyek, vékonyak, és úgy ragyognak, akár egy kis napocska. Kitűnő mézképzők. A tőlevelek szív alakúak, öblösen karéjosak. Felszínük szürkészöld, a fonákukon molyhos, fehér színű szőrzettel. A termések barna színűek, rajtuk hosszú, selymes, ezüstös „szakáll” található.
Virágzás ideje: márciustól májusig. A virágok édes, aromás ízűek. A virágokat kora tavasszal, a leveleket egy hónappal később szedjük.
A martilapu légzőszervi betegségek elsőrangú gyógynövénye. A 7 toroktisztító fű (fehér mályva, gyopár, ibolya, martilapu, mályva, ökörfarkkóró, pipacs) egyike. Bőségesen tartalmaz nedvet. A martilapulevél (Farfarae folium)forrázata belsőleg befedi és védi a gyulladt nyálkahártyát (bevonószer), csökkenti a köhögési ingert. Légúti gyulladásoknál a hígabb váladékot fellazítja, megkönnyíti a köhögést. A népi gyógyászatban a levelét pipába tömve füstölését javasolják az asztmásoknak görcsös köhögés ellen. Ezt a módszert már az ókori görögök is ismerték, Hippokratész is javasolta. A levelek és a gyökér izzasztó hatású, keserű.
Belsőleg: Kis mennyiségben rákkeltő pirrolizidin alkaloidot (nitrogéntartalmú szerves vegyület) tartalmaz, ami miatt májkárosító hatású lehet. Napi dózisa 4-6 g; ebből hideg vagy langyos vizes áztatással készítsünk kivonatot. Egy hónapnál tovább ne alkalmazzuk folyamatosan.
Külsőleg: Fejfájás ellen, duzzadt lábra a kifejlett leveleket a bolyhos oldalával borítható a kezelendő területre, gyakran érdemes cserélni. Külső gyulladásokra, fekélyekre az összezúzott levelek, vagy erős főzetük használható. A friss gyökeret régen pestises sebekre alkalmazták.
Terhesek, szoptatós anyák, alkoholisták, májbetegek nem fogyaszthatják! Használata igen ellentmondásos, egyes helyeken betiltották, máshol engedélyezik.
A virágokat nyersen salátákhoz adhatjuk, vajon megpárolhatjuk vagy omlettbe süthetjük. A fiatal leveleket tésztában süthetjük.
Szerző: SZTK
Forrás:
Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények – Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása
Terebess: Ehető vadnövényeink
Erdőkóstoló blog
Fotók: Internet
