A muflon a ma élő házi juh őse, és igazán érdekes történet az övé: sokan úgy tartják, hogy a muflon őshazája Korzika és Szardínia, de genetikai kutatások alapján megállapították, hogy muflon eredeti élőhelye a Kaukázusban a Van-tó környétől az iráni Zagrusz-hegységig terjedt és innen hozhatták át háziállatnak a Földközi-tenger szigeteire kb. 7000 évvel ezelőtt (Náhlik A.).
Ettől kezdve már viszont jogosult lett európai muflon névre (Ovis aries orientalis) és a korzikai-szardíniai muflonok közül kerülhetett a brüsszeli és a frankfurti állatkertekbe az a 10 példány is, akiket Forgách Károly gróf telepített be vadászati célra a ma szlovákiai Nyitra megyei Gimes vára melletti vadaskertjébe az 1868-69-es években. Mára már Magyarország több vadaskertjébe és erdőterületére betelepült és hazánk középhegységeiben mindenütt megtalálható.
A hímek, azaz a kosok impozáns, már-már nemesi megjelenését az élete során egyre hosszabbra, ívesebbre növő szarva, az un. mufloncsiga adja (bár élete delére, a 8. év környékére a kopás elérheti a növekedés mértékét), a trófea rekord (2016.) 97,95 cm volt 2004-ben Bajnán.
Kell is neki ez a fejék, hiszen nem véletlen a ’faltörő kos’ kifejezés: az október-novemberi üzekedés során a kosok hatalmas lendülettel futnak fejjel egymásnak, hogy megküzdjenek nőstényekért, akiket az első ellésig vagy másodéves korukig jerkének hív a szakirodalom, ezután az anyajuh elnevezéssel illetik őket.
A sikeres üzekedés után március környékén jönnek világra a tejkaramella színű bárányok.
Később besötétednek, a nőstényeknek sötétebb barna színűre vált a szőrük, míg a kosokra a feketés-vöröses bunda jellemző, és így még feltűnőbb télen a hátukon egy fehér folt, ún. nyereg.
Vadászati idénye (2016.):
muflonkos: szeptember 1. – február utolsó napja
anyajuh és jerke: szeptember 1. - január 31.
bárány: szeptember 1. - február utolsó napja
Szerző: Jóba Kati - vadgazdamérnök, állatgondozó
Fotók: Internet
