Gyakran kérdezik tőlem, hogy mit is csinál, mivel is foglalkozik egy erdész.
Ilyenkor keresem azt az egy szót, vagy azt az egy mondatot, amivel megfoghatom a lényeget – hasonlóan ahhoz, hogy a kőműves „házat épít” vagy az orvos, aki „embereket gyógyít”. Ám kevés lenne azt mondani, hogy az erdész az erdővel foglalkozik, hiszen- mit is lehet az erdővel foglalkozni?!
Így mindig csak annyit festek le ezeknek az embereknek, amit igazából hallani is szeretnének a „Szomszédok” című sorozat óta: a romantikus, nyugodt természetjáró munkát.
Ezzel a cikksorozattal az a célom, hogy végre érdemben kifejthessem ezeknek az embereknek, hogy mit csinál és mit is lát egy erdész az erdőben. De mi sem tükrözné ezt a munkát jobban, hogyan is mutathatnám be az erdészek világát jobban, mint úgy, hogy a fák fejlődésén keresztül láttatom. Mivel az erdész az az ember, aki az erdő életközösségének szerves része és ennek a közösségnek az uralkodói a fák. Így az első cikkben a fák telepítéséről, ültetéséről lesz szó. Olvassák haszonnal.
Csemeték az erdőben.
A facsemeték több módon is olyan a területre kerülhetnek, ahol később állományt alkothatnak. Az első, a legegyszerűbb és a legtermészetesebb módja, ha a területen álló idősebb fákról hulló termés a földre kerülve kihajt. Úgy, ahogy ez megteremtődött.
Ebben az esetben is fontos szerep jut az erdész szakmának. Az erdész ismeri a természetes felújulás folyamatát, a feladata annyi, hogy ezt segítse és a gazdálkodási igényekhez alakítsa. Gyakorlatban ez úgy fest, hogy a terültet járva, kijelöli azokat a fákat, amelyek kivágása után a csemeték fényt kaphatnak. Szem előtt tartva azt, hogy a minél értékesebb fák maradjanak a legtovább az erdőben. Azt a fát tekintjük értékesnek, amely egyenes, hengeres növekedésű. Figyelni kell arra is, hogy a munka elvégezhető legyen a legkevesebb kárral. Lehetőleg törekedni kell, arra hogy a visszamaradó növényzet csak minimálisan sérüljön, mikor a fát kitermelik. Illetve azt is figyeli, hogy az erdő megőrizze jellegét, azaz ne csak egy-egy foltban legyenek kivéve a fák, hanem egységesen, arányosan legyen megbontva az erdő.
Ilyen módszert alkalmaznak például a Bakony bükköseiben.
Nem minden terület ilyen szerencsés, vannak területek, ahol szükséges a fákat telepíteni, ültetni. Ezeken a területeken az erdésznek olyan tudásra van szüksége, amellyel meg tudja határozni azt, hogy a terület adottságaihoz melyik fafaj telepítése optimális.
Fontos ismernie a terület talaj típusát, a terület klímáját, a vízjárást. Ezekhez szükséges megfelelő fafajokat választania, úgy, hogy gazdasági szempontoknak is megfeleljen. Nem telepítünk fehér nyár erdőt dombvidékre, ahol az értékes erdőtalaj a tölgynek ideálisabb, ezeken a területeken a vízmennyiség sem elegendő. Így a Tisza árterébe sem fogunk kocsánytalan tölgyet telepíteni, mivel áradáskor keletkező többlet vizet a nyár igényli, míg a tölgy kipusztulna tőle.
A telepítés vagy ültetés módja sem csak egyféle lehet, s a technológiát is végig kell gondolni. Itt szem előtt kell tartani a rendelkezésre álló gépeket, a fafajt, és a területi jellegzetességeket. Például homok fásítása során, mikor a talajvíz igen mélyen van, a területre jellemző a szárazság, fontos, hogy a csemeték gyökere mélyre kerüljön, így mélyenszántó eke után ültetnek.
Míg például egy meredek hegyoldalon kézi erővel tudják csak megoldani ezt a munkafolyamatot (bár már folynak a kísérletek a drónok által történő telepítésre).
Ezeken a területeken általában nem volt előtte erdő, vagy a felújítás természetesen nem megvalósítható.
A sorozat következő részében az erdészek csemetekertben betöltött szerepéről lesz szó.
Szerző: Balázs Gábor - erdész
Fotók: Internet
