Az egyik legismertebb madarunk a fácán.
Az aranybarna-sötét foltos testű kakasok könnyen felismerhetőek színpompás, csillámló kékes-zöldes fejükről, fehér nyakörvükről és jellegzetes szem körüli piros bőrlebenyükről. Kell is nekik a feltűnés, hiszen náluk hölgyválasz van, a szerényebb külsejű, terepszínű, sárgásbarna tyúkok keresik fel tavasszal őket. Ekkor a kakasok jellegzetes hanggal hívják a „lányokat” – ezt dürgésnek hívják vagy dürrögésnek (aki már fújt meg a két hüvelyujja közé fogott fűlevelet, akkor ezt a hangot utánozta).
Mivel zsákmányállat, szereti az éjszakát fákon tölteni, a vadásznyelv azt ilyenkor „felgallyazásnak” hívja.
Latin nevét – Phasianus colchicus – egy, a mai Grúzia területén állott ókori királyságról, Kolkhisz-ról kapta, amely a madár eredeti elterjedési területének nyugati határa volt, ugyanis eredetileg Ázsiából származik. Mára már – több alfaja is – nemcsak Európában, de a világon mindenütt megtalálható, hozzánk feltehetően a 8. században kezdték betelepíteni, és több alfaj keresztezéséből alakult ki a mai, véglegesnek mondható formája. A napi menüje magokból, friss növényi hajtásokból, apró rovarokból áll.
A hivatalos neve „vadászfácán”, mert mindig is kedvelt vadászható vadfajunk volt. Mára a vadon élő állomány megfogyatkozott, de nagyon sok helyen fácánneveléssel próbálják meg pótolni az állományt.
Vadászati idénye:
Fácánkakas: október 1. – február utolsó napja;
Fácántyúk: október 1. – január 31., de csak külön hatósági engedéllyel.
Szerző: Jóba Kati - vadgazdamérnök, állatgondozó
Fotók: Internet
