Alkalmi természetjáró emberek érdeklődéssel és csodálattal hallgatják azokat, akik felismerik a környezetük növényeit - nekik kívánok segíteni ezekkel a cikkeimmel. Az első sorozatban a főbb fafajokat mutatom be. Remélem így még közelebb hozhatom a természet szépségeit másokhoz.
Karácsony közelsége megköveteli tőlem, hogy fenyőkkel kezdjem a sort. Így olvashat majd az erdei fenyőről, fekete fenyőről, luc fenyőről, jegenyefenyőről (köznyelven: norman), duglász fenyőről (köznyelven: ez is norman) és a vörös fenyőről. A tűlevelűek zárásaként pedig, -a személyes nagy kedvencemről - a tiszafáról (ami nem fenyő, hanem tiszafa).
Az első fenyőfajta legyen az erdei fenyő, mivel az erdőben sétálva ezzel a fenyővel találkozhatunk itthon a leggyakrabban. Hazánkban őshonos főleg Göcsejben és az Őrségben találhatunk ilyen területeket. Telepítve az egész országban bárhol találkozhatunk vele. Fontos szerep jut neki az Alföldön a homok megkötésében.
Magasra nővő fafaj, kedvező körülmények között akár egy tízemeletes panelház magassági méreteit is elérheti, bár ez inkább az ún. északi típusú fenyőre jellemző. Ennek a típusnak egyenes a fája és nincsenek nagy oldalágai, míg az ún. déli típus erős oldalágat növeszt és gyakran görbül a törzse is.
Kérgéről könnyen felismerhető, mivel a fa felső szakaszán messziről virító narancsos vörös színű, a talajhoz közelebbi részen cserepesen kérges, itt az előbb említett narancsos szín szürkésbarnába csap át. A kérge leváló, olyan, akár a pergő öreg festék a falon. Az ember szinte késztetést érez, hogy simára dörzsölje egy spaklival.
Tűi (levele) miatt könnyen összekeverhető a szintén elterjedt fekete fenyővel, de tűi azokánál lényegesen rövidebbek, 4-8cm hosszúak. A hajtáson (ágon) egy hártyás hüvelyben ülnek a tűk kettesével, úgy nevezzük, hogy kéttűs fenyő. Jellemző még rá, hogy a tűk megcsavarodnak.
A toboza, ha már megérett, akkor szürkésbarna színű és hasonlóan a tű méreteihez, ez is 4-8 cm nagyságú. Ami a jellegzetessége, hogy a tobozpikkely vége rombusz formában végződik, így ezek hegyesek. Érdekessége, hogy két év alatt lesz a virágból kinyílt toboz. Ekkor kezd el kihullani a kis szárnyas mag.
Ha az erdőt járjuk, találkozhatunk már kidőlt fával, így is hasznos lehet felismerni az erdei fenyőt, mert magas gyantatartalma miatt nem szerencsés ráülni. Ilyenkor figyeljük meg a már korábban említett kérget! Illetve a fa bötü metszete is sokat árulhat el: ha olyan fával találkozunk, aminek a szijácsa sárgásfehér és gesztje vörösesbarna és a kéreg is stimmel, akkor egy erdei fenyővel találkoztunk.
S hogy ne senki számára ne maradjon hiányérzet a cikk elolvasása után, egy kis kiegészítés: ha a fát keresztbe kettévágjuk, akkor kapjuk meg a bötü metszetet. Ezen metszeten különböző részeket különítünk el, de ezek közül a legfőbb alkotók a szíjács és a geszt. Ha ezek kettős szinűek, akkor könnyű dolgunk van, mert a külső karika a szíjács, míg a belső kör a geszt. Az egyszínűeknél ennek elkülönítése nehezebb.
Remélem, hogy az olvasó következő útja során találkozik ezzel a fafajjal és a leírtak alapján könnyedén meg is ismeri.
Szerző: Balázs Gábor - erdész
Fotók: Internet
