Feltalálója: Mike Walker
Rendszeresítés éve: 1950
Származási országa: USA
Egyike a legszebb, legharmonikusabb golyós vadásztöltényeknek. Szinte megszólalásig úgy fest, mint egy miniatürizált .30-06 Springfield, hüvelykialakítása roppant hasonló, csak persze arányosan jóval rövidebb és vékonyabb annál. Állítólag ez nem a véletlen műve, tervezője Mike Walker tudatosan választotta a jól bevált, európai átírás szerinti 7,62x63-as muníció főbb jellemvonásait, lekicsinyítve a .222 Remington (5,7x43) szintjére. S mondhatni, jól járt vele.
Mint elnevezése mutatja, amerikai gyártmány, a Remington tröszt rendszeresítette 1950-ben. Először a Model 722-es majd a M.700-as középagytáras, forgótolózáras ismétlő puskáit csövezték hozzá. Hamar befutott, és aztán rengeteg cég kezdett ilyen muníciókat-fegyvereket készíteni. Először főként a hosszú távú céllövők körében volt divatos, de szinte azonnal a kicsiny testű kártevőkre - pl. földimókusra és prérikutyára - vadászók is megszerették.
Ballisztikai erényei lehetővé teszik, hogy a kártékony rágcsálókon és kisebb ragadozókon túl, akár őzbakra is sikerrel használjuk. Voltaképpen Európában pontosan ez indokolja az elterjedését és mindmáig megtartott népszerűségét. Az USÁban azonban a lövészek is egyre kevesebben használják, inkább a modernebb, specifikusabb .22 BR-t és a .22PPC-t szeretik, míg a vadászok választása megoszlik a .223 Remington, .22-250 Remingtom és a .223 WSSM között. Ma főleg e vetélytársak veszélyeztetik létét Észak-Amerikában, nagyjából az 1990-es évek óta.
Európában az NSZK-ban 1970-ben megalkotott, valamivel erősebb 5,6x50 Magnum a vetélytársa. De nem állta a harcot a .222 Remingtonnal szemben, amely földrészünkön még mindig ugyanolyan "sztár", mint mondjuk 40 évvel ezelőtt.
Mindenféle zárszerkezetű, rendszerű golyósok töltényűrét alakítják hozzá, bár elsősorban a hozzá legjobban illő tolózáras ismétlőkét.
Visszatérve a .222 Remington valós képességeire, bizony sok népszerűsítője alaposan eltúlozza azt. Csak első osztályú, megfontolt, nyugodt lövész kezébe ajánlott! Aki az esetek elsöprő többségében pontosan odahelyezi a golyót a vadnak, ahová célzott, ahová kell. Ha netán sokkal hátrébb csúszik a kis könnyű lövedék, akkor csak száz méteres lőtávon belül számíthatunk komolyabb sokkhatásra, azon túl már nem. Helyette komoly utánkeresésnek nézünk elébe.
Sebvért alig ad, ritkán és keveset találunk. A hivatásos vadászok nagyon ellene vannak, ha vendég kezében látják, maguk azonban szívesen használják, bakra, borzra, rókára egyaránt.
Tehát voltaképpen annak a kiválóan lövő vadásznak ajánlott a .222 Remington, aki főleg rókára les és aránylag kevesebb őzet lő. Mert bár Közép-Európában tipikus erre a célra igénybe véve, de korántsem ideális.
Forrás: Kovács László - Kívánatos kaliberek
Fotók: Internet
