Az 1984-es év madara a fogoly (Perdix perdix) volt – nem véletlenül, rendkívül érdekes madár ő is.
A körülbelül galamb méretű kakas és a tyúk is hasonlóan komoly, szürke öltönyt/kosztümöt hord, rozsdabarna mellénnyel és sállal.

Szimpatikus vonásuk a monogámia: egy életre (de legalábbis több évre) választanak párt maguknak, olyannyira, hogy a hím féltve őrzi a 8-tól akár 20 tojás felett a földön kotló terepszínű hölgyét - persze késő tavasszal, április-május környékén fognak a családalapításhoz, akkor már nincsenek talaj közeli hidegek.

A közel 25 napnyi várakozás után bújnak ki a sárga alapon feketén csíkos-pettyes fészekhagyó kiscsibék, akiket ezután is együtt terelgetnek a szülők nagycsaládot alkotva, akár a következő tavaszig, mikor szó szerint kirepülnek a gyerekek (igaz nem jó repülők). Eddigre már magabiztosan tudják a fiatal foglyok is, hogy mi legmegfelelőbb étel a számukra: magvak, apró lárvák, férgek, kisebb bogyók, apróbb rovarok.
Nemcsak a családjához, a területéhez (mezőkhöz, sűrűn bokros, gazos, jó búvóhelyes csalitoshoz) is ragaszkodik, amit csak nagyon szélsőséges időjárás esetén hagy ott.

Annyira jó alkalmazkodó képességű, hogy szinte egész Európában elterjedt madár, sőt – a 19. végétől 1930-as évekig Amerikába is vittek belőlük: a frissen feltört prérikről kipusztult préri tyúkok helyére főként Magyarországról telepítettek be közel 300 000 fogoly madarat, ami nagyon sikeres volt, gyorsan elszaporodtak, és azóta is ’Hungarian partridge’-nek nevezik ott őket.

A magyar ’fogoly’ szó eredetét arra társas életére vezetik vissza, mivel csapatban, azaz ’falkában’ él: falka – folka – fokoly – fogoly (szojelentese.com). Ennél még érdekesebb a szinonim neve, a gurgulamadár, ami arra utal, hogy olyan gyorsan tud futni, hogy nem is látszik a lába, úgy néz ki, mintha gurulna.

Húsa rendkívül ízletes, Magyarországon vadászható faj, október 1-jétől december 31-ig, de kizárólag mesterséges kibocsátás esetén és külön engedéllyel.

Szerző: Jóba Kati - vadgazdamérnök, állatgondozó

Fotók: Internet