A tyúkhúr (stellaria media) egy bosszantó gyom vagy a kert soha ki nem fogyó ajándéka? A kérdés nem túlzás, akárhonnan nézzük. Csak egy kis eső és ellepi a kertet a tyúkhúr.
Erdőkben, veteményeskertekben vagy beépítetlen telken, árokparton általánosan elterjedt, a nitrogénben gazdag talajokat kedvelő, áprilistól (kora tavasztól) a fagyokig (még gyakran a téli hónapokban is) virágzó, szinte kiirthatatlan gyomnövényfaj. Egynyári, hideg évszaki növény; ősszel vagy télen csírázik, majd áttelel.
Népi megnevezései: árnyékszeretőfű, libafű, lúdfű, lúdhúr, madáreleség, madárhúr, pipehúr, tikhúr, tyúkbegy.
Az egyéves, üde zöld növény 5-15 centiméter magasra nő, telepeket alkot. Vékony karógyökerével, heverő szárának csomóiból eredő bojtos gyökereivel szilárdan kapaszkodik a földben. Kicsiny, nedvdús növény, felálló szárral, tojásdad levelei szembeállók. A szár alsó levelei nyélbe keskenyednek. A tyúkhúr könnyen megkülönböztethető nemzetségének többi tagjától mert szárán szőrszálak futnak. Amikor elérik a levélpárost, a szár másik oldalán folytatódnak csigavonalban. Apró, csillag alakú, fehér virágáról könnyen felismerhető. Virágaiban a csészék szabadok, ami az Alsinoideae alcsalád jellemzője. A felső állású magházból fogakkal nyíló hosszúkás toktermés fejlődik. Egyedenként több ezer mag terem. A virágzás és a termés megjelenése időben nem különül el. A magvak 2 °C-on már csíráznak, csírázóképességüket 25 évig is megtarthatják a talajban. Rendkívül életképes növény.
A tyúkhúr azok közé a növények közé tartozik, amelyeknek cirkadián ritmusa (napi biológiai órája) van, mint az embernek. Biológiai órájuk lehetővé teszi számukra, hogy reagáljanak az időbeni változásokra, jellemzően a nappal és az éjszaka, vagyis a hőmérséklet és a fény váltakozására. Minden este levelei közelítenek egymáshoz és felületükkel védik a zsenge rügyeket, új hajtásokat. A szár végén levő levelek nyele hosszabb mint a többi levélnyél, így az összezáródó levelek védik a hajtáscsúcsot. Rendkívül szapora, törékenynek látszó növényünk tehát ilyen módon is védelmezi magát.
Az európai folklór és mágia szerint a tyúkhúrt arra használták, hogy támogassa a hűséget, vonzza a szeretetet és segítsen fenntartani a kapcsolatokat. Egy szál tyúkhúrt használtak arra, hogy felhívják magukra a szeretett személy figyelmét vagy biztosítsák a társ hűségét. A tyúkhúr hozta tehát a szeretet és hűség varázsát.
A mágián túl bár a tudomány még nem igazolta a tyúkhúr hatásait, azt nem mondhatjuk, hogy a jövőben nem is fogja. Nézzük tehát a tyúkhúr népi megfigyelésen alapuló használatait.
A fiatal hajtásokat, friss leveleket szedjük, kerüljük a rostos szárrészek gyűjtését. Íze nagyon kellemes, zsenge, édeskés. Levelei salátákba keverhetők, levesbe főzhetők.
A legfontosabb előny amit a tyúkhúrtea adhat, a tavaszi megújulás érzése. Tisztítja és tonizálja a veséket, a májat, vízhajtó, csökkenti a koleszterin szintet és segíti a fogyást. Használd a test felélesztésére a hosszú inaktív téli hónapok után.
A teát fel lehet használni gyomorproblémák esetén, elősegíti az emésztést, enyhe hashajtó.
Gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító ezért használják reuma, ízületi gyulladás és a menstruációs fájdalom, merev fájó izmok kezelésére. Ezekben az esetekben mind a tea mind a növényből készült pakolás jó hatású.
Bőrproblémák: a népi megfigyelések szerint képes meggyógyítani sebeket, használható borogatásként kelések, vágások, égési sérülések, tályogok, szemölcsök, pattanások és fekélyek kezelésére. A tyúkhúrt használják erős viszketéssel járó ekcéma és pikkelysömör esetén. Nyugtató tulajdonságainak köszönhetően hatékonyan kezeli a csípéseket, enyhíti a száraz bőr viszketését és teája kiváló módja a korpás viszkető fejbőr megnyugtatásának.
A tyúkhúrt használják asztma és más légúti betegségek kezelésére is, mint a köhögés és a megfázás.
Kiemelkedően magas C-vitamin tartalmának köszönhetően használható a skorbut kezelésére.
Sőt, újabb információk szerint diabéteszes betegek számára nélkülözhetetlen ez a zöldféle. Rendszeresen használják, kisebb mennyiségben. Alacsonyan tarja a vércukorszintet és szabályozza az egész endokrin rendszer működését.
Ha a használatról csak a népi megfigyelések állnak is rendelkezésünkre a növényből izolált hatóanyagok részben alátámaszthatják a kezelések létjogosultságát: A tyúkhúr sok A-, C- és E-vitamint tartalmaz, ezért nyersen fogyasztva vitaminszükségletünk kielégítéséhez is hozzájárul. Gazdag magnéziumban, kvarcban és vasban. Teája forrázással készül, melynek számos kedvező hatását említik a népgyógyászatban: antiszeptikus tulajdonsága miatt légúti betegségeknél és sebkezelésre ajánlják, valamint ismert epe- és veseműködést segítő hatása is.
Fogyasztása egyszerű: naponta gyűjtsük a tyúkhúrt, folyó víz alatt mossuk meg a leveleit, és más friss levéllel (gyermekláncfű, ibolya), fokhagymával, cseppnyi olajjal nagy C-vitamin tartalmú salátát készíthetünk belőle. Pároljuk, főzzük, szárítsuk, használjuk fűszerként. Érdemes tavasszal összegyűjteni a fiatal hajtásait, ezeket mossuk le, itassuk le róla a nedvességet és szárítsuk meg. Ezután őröljük porrá, és tegyük el egy befőttes üvegbe. Adjuk bármilyen ételhez, szórjuk rá szendvicsekre.
Néhány recept:
Tea: 2 dl vízhez egy evőkanál szárított vagy két evőkanál friss tyúkhúrt adunk és forrázatot készítünk belőle. Ezt ihatjuk belsőleg vagy használhatjuk borogatásra, lemosásra.
Pakolás: az pépesített növényt közvetlenül a fájó testrészre helyezzük majd bekötjük. Az összezúzott növényt hozzáadhatjuk egy meleg fürdőhöz is.
Juice: egy marék friss tyúkhúrt egy pohár gyümölcslével (alma, ananász, barack) turmixgépben összekeverünk, naponta 3x fogyasztható vitamin és ásványi anyag bomba.
Szerző: SZTK
Forrás:
Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények – Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása
Terebess: Ehető vadnövényeink
Erdőkóstoló blog
Fotók: Internet