Mint bevezetőnkben is említettük, a táplálékszerzés fontos eleme volt a bogyók, magok, gyümölcsök és vadnövények gyűjtögetése, mely a legősibb és legegyszerűbb módja volt az élet fennmaradásának. Ehhez persze jól kell ismerni az ehető növények, bokrok, fák termőhelyét és termésidejét.

Régészeti leleteken és néprajzi megfigyeléseken alapuló feltevések szerint az őskori vadászok-gyűjtögetők étrendje sokkal változatosabb volt, mint a miénk. Nagyon sokféle növényt, levelet, termést és gyümölcsöt megettek. Évezredek tapasztalataiból tudták, mi mérgező, mi nem az. Az ételek tartósítását szárítással, sózással, pácolással oldották meg. Fűszernek viszont ritkán használták a sót, annál több egyéb fűszert, például koriandert, borsot, bazsalikomot, mentát, zsályát. Ez utóbbiakat gyógyfűként is ették, akárcsak a macskamentát, rutafűt.

A mai kor idős emberei még emlékeznek rá, hogy rossz termés, illetve háború idején ínségeledelekkel éltek. Pl.: tölgyfa kéregből lisztet őröltek, édes gyökereket, vadhagymát fogyasztottak.

Ahhoz, hogy felismerjük az ehető vadnövényeket, nem elég egy-egy fénykép, rajz vagy szöveg nézése, olvasása. Fontos, hogy személyesen is „találkozzunk” velük. Az érintés, a megszagolás, a megkóstolás élménye és ezzel együtt a környezet megismerése sokat segít a tanulásban. Először mutassa meg valaki, aki biztosan ismeri a fajt. Ez fontos.

Csak legfeljebb 3 fajjal kell kezdeni a tanulást, majd lehet bővíteni 1-1 új fajjal hetente. Mindegyiket többször megfigyelve, ismételve a felismerést. Megszagolni, megtapogatni, megdörzsölni, megkóstolni, fény felé tartva erezetét, szőrözöttségét megnézni. Ajakhoz érintve finom érdessége vagy annak hiánya érezhető. Nagyító sem árt eleinte, megnézni közelebbről. Fontos visszatérni minden új fajhoz, lehetőleg ugyanoda, ugyanahhoz a tőhöz, követve fejlődését, virágzását, elmúlását. Segíthet kis herbárium készítése is. A tanulandó faj hajtásából, leveléből, virágából gyűjtve, préselve szárítva, eltenni összehasonlításhoz, ismétléshez. (Az ehető vadnövények gyűjtésénél nem árt mindig növényhatározót is magunkkal vinni.)

A vadnövények egyéni érzékenységtől függően allergiás reakciót is okozhatnak. Első kóstolás előtt teszteljük a növényt kis bőrfelületen, ha nem okoz reakciót, kis mennyiségen kóstoljuk meg, és ha ezután sincs gond, akkor fogyasztható nagyobb mennyiségben is…

„A növény leginkább színe, illata, de legfőképpen formája révén fedi fel kilétét, és sajátossága lénye legillékonyabb elemében, a virág formájában mutatkozik meg elsődlegesen. Előfordul, hogy az idő múlásával a növény többféle külsőt is ölt”. – Részlet Olive Wicher és Georges Adam: Napfény és föld között: a növény című művéből.

A gyűjtést mindig a növények vegetációs időszakához kell igazítanunk. (A vegetációs időszak az az időintervallum, amikor a növényzet számára a növekedés lehetővé válik. Ebben az időszakban a növények zöld hajtást, lombot fejlesztenek, termést hoznak. Növényfajonként változik, hossza a napi középhőmérséklet alakulásától függ. Hazánkban márciustól októberig tart ez az időszak, amikor az átlaghőmérséklet biztosan 5°C fok felett van, mintegy 220-260 napot.)

• Tavasszal: leveleket gyűjtünk
• Nyáron: szárakat, virágokat, magokat
• Ősszel: gyümölcsöket, gyökereket és „sarjakat”
• A tél a pihenés, a föld alatti élet, az új élet előkészületének időszaka.

Szerző: SZTK

Forrás:
Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények – Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása
Terebess: Ehető vadnövényeink
Erdőkóstoló blog

Fotók: Internet