Erdőzúgás

...de több erdőzúgás

Vadászias

2017. február 20. 09:59 - Erdőzúgás

Sokan, sokszor vádolják a vadászokat azzal, hogy vérengző, szívtelen, kisebbségi komplexusos, önjelölt Rambok, akik vérszomjasak és élvezetből ölnek. Azt mondják éhezünk arra, hogy elvegyük ártatlan állatok életét, majd perverz szertartások keretében, a magasztosság és a vad tiszteletének álcája mögé bújva, a sikeres öléstől és a bortól megrészegülve ünnepeljük magunkat.

Miben különbözik a vadász a fent leírtaktól?

Nem a vadászat szükségességét, elengedhetetlen mivoltát hivatott jelen írás bizonygatni, sokkal inkább célja bemutatni azt, hogy a vadászias viselkedés, a magyar vadász etikett követése életvitelszerűen hogyan különbözteti meg a vadászt puskás embertől.

 

Mi a vadásziasság?

Definíció szerint „vadászias mindaz a tárgy vagy eszköz, történés vagy cselekedet, viselkedés vagy magatartás, amelyet az igaz vadászok többsége a vadászat világnézetéhez tartozónak fogad el.”

Ez a világnézet függ az adott vadász szakmai felkészültségétől, morális tartásától, de ugyanakkor a Hazánkban honos vadászati kultúrára épül, kiegészülve nemzetközi, nemzeti vagy helyi vadász-szokásokkal, hagyományokkal, etikai szabályokkal. Ez nem velünk született tulajdonság, hanem tanult viselkedésforma és szemlélet, melynek állomásai és lépcsőfokai egyénenként változnak.

Nem attól válik vadásszá valaki, hogy sikeres vadász- és fegyverismereti vizsgát tesz, valamint megfelel a pszichológiai vizsgálatokon. A vadászat a zsákmányszerzésen túl elsősorban a vad ismerete és tisztelete. A vadásziasság erény, mely mind az egyén, mind a társadalom számára érték, mely általános viselkedési szabályok betartásával párosulva a vadász személyét teszik kivételessé és elismerté.

 

De mitől is leszünk vadásziasak?

A vadászat ünnep. Minden ünnepre készülünk testben és lélekben. Lélegzetvisszafojtva várjuk az ünnepnap eljöttét, mely eseményt pontosan a várakozás tesz ünnepivé. Attól egyedi és megismételhetetlen, hogy a szakadt farmerünket és papucsunkat ünneplőruhára és szép cipőre cseréljük.

Hazai vadászati hagyományainkat az évszázados német behatások alakították. E hagyományokkal összeegyeztethetetlen – a vadászat ünnepi mivolta miatt – a farmernadrág, tereptarka, szedett-vedett ruházat, baseball sapka. Hisz esküvőre, temetésre sem rövid gatyában és strandpapucsban megyünk.

A vadászat a természettel való eggyé válásnak ünnepi pillanata, melynek során a természet teremtményeinek életét oltjuk ki, ennek legfőbb sarokköve a tisztelet és a mértékletesség kell legyen. Ezért nem válhat sohasem rutinná, közömbös, érzelmektől mentes időeltöltéssé. Ezért köteles a vadász önmérséklettel elkerülni a vad sebzését, hovatovább a vadász el tudja engedni lövés nélkül a vadat.

Nem az a vadász, aki csak 16-os, 18-as bikát lő, s nem is az, aki a másikat túllicitálva mondja el véleményét a „szakmáról”. A vadászember csendben, de büszkén megy a templomba, a természet templomába. Ott tisztelettel fejet hajt az erdő minden teremtménye előtt, hisz vendégségbe érkezett. Betartja az írott és íratlan szabályokat, megadja a végtisztességet a vadnak, kalapot emel, nem becsmérel. A vadász lelkében sajnálja az elejtett vadat, hisz nem az ellenséget mészárolta le, hanem a természet egy részének életét oltotta ki. Aki nem sajnálja és nem becsüli a vadat, az soha nem lesz vadász, csak puskás ember marad. Puskás ember marad akkor is, ha sok-sok hosszú vadászév és elejtett bika után, csak egy 14 kg feletti trófeatömegű bika mellé tud meghatottan letérdelni. Aki csak a nagy bikát tudja megkönnyezni, az előtte terítékre hozottakat sem érdemelte meg.

Igenis szükség van szemléletformálásra, hisz hazai vadászkörökben egyre inkább jellemző az amerikanizálódás, mely pont a vadászat eszmei mivoltát és hagyományait tiporja porba.

Őszintén remélem, hogy a „Matulák” hagyatékát a jelen kor „Tutajosai” nem csak valamilyen pókhálós, kőkorszaki kényszerképzetek tekintik, hanem az iránymutatáson túl, kötelező és örökérvényű hagyatéknak.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://erdozugas.blog.hu/api/trackback/id/tr4512274979

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

strogg 2017.03.02. 09:40:22

Nagyon jó írás köszönöm! Minden vadászatra teljes izgalommal készülök. Sőt újabban még inkább azzal fogok, mert már várom az elöltöltős fegyveres vadászati engedélyemet (hogy teljesen tradicionális csappantyús puskával mehessek mint eleink)
Kimenni az erdőbe, csend nyugalom, állatok motozása. Szinte sosem emelek puskát, mert vagy nincsen miért, vagy mert nincsen kedvem. Megülök olykor egy mélyedsében cserkelés közben, és keresővel látom a malacos kocát vonulni családostul, néha elsuhan a bozótban egy róka csak a farka végét látni, közben fúj a szél... Bizony. A teríték készítésnél meg mindig kissé meghatódik mindenki aki jelen van, kürtjelet adunk minden állat hímnuszával, fáklya ég mellettük, és leveszük a kalapot.
Az a nagy baj, hogy a vadászokat alapvetően a cirka 5% full kretén alapján ítélik meg. Semmi sajtóhír nincsen erről amit fentebb írtam, nincsen hírértéke. A lelőtt kutyának, és a vadászbalesetnek van csak. Vadásznak lenni életforma, az élet ünnepe és beavatkozás a törékeny egyensúlyba. (ami ráadásul szükséges beavatkozás, de ezt laikus nem érti miért az.) Szóval szép írás.

roooger 2017.03.02. 09:40:39

Az is fontos, hogyan viselkedtek a tanyasiakkal/falusiakkal akiknek a földjén vadásztok. Erősen ellenjavalt pl. az eperültetvényen átcaplatni és közbe úgy tenni, mintha nem hallanátok a köszönést... Felénk az ilyesmi okozott már konfliktust... És elég ha 40 vadászból egy ilyen. Szóval ha új ember érkezik közétek a nagyvárosból, meséljétek el neki a vidéki emberek természetét is.